A mai Vietnamról, a magyar-vietnami kapcsolatokról

(Előzetes Nguyen Phu Trong pártfőtitkár 2018 szeptemberére tervezett magyarországi látogatásához)

Készítette: Váraljai Márton a VMBT alelnöke

Vietnam függetlenségét 1945. szeptember 2-án kiáltotta ki Ho Chi Minh. A volt gyarmattartó Franciaország azonnal háborút indított a gyarmatai (Indokína=Vietnam+Laosz+Kambodzsa) visszaszerzéséért. Ez a függetlenségi háború 1954-ben a Dien Bien Phu-i csatával, a franciák megsemmisítő vereségével ért véget és azt a Genfi egyezmény zárta le, amely a 17. szélességi kör mentén kettéosztotta az országot és nyitva hagyta Vietnam egyesítésének kérdését.

Hazánk e háború közepette – más kelet-európai országokkal és Kínával együtt – 1950-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Vietnammal és támogatta annak függetlenségi háborúját. Vietnam megpróbáltatásai ezzel nem értek véget, hiszen a hidegháború legkeményebb időszakát éltük és a nyugati országok – élükön az USA-val – mindenképpen meg akarták akadályozni egy egységes „szocialista” ország létrejöttét. (Gondoljunk a Koreai háborúra is!) Az USA Franciaország helyébe lépve támogatni kezdte az önálló dél-vietnami állam létrejöttét. Kezdetben pénzzel, szakértőkkel, később fegyverrel, majd 1965-től közvetlen katonai beavatkozással véres háborút indított a dél-vietnami felszabadító erők, és az őket természetesen támogató észak-vietnami állam, de Laosz és Kambodzsa ellen is. Terrorbombázásokkal, gyilkos napalmbombákkal próbálta térdre kényszeríteni ezeket az országokat. Az eredmény csúfos vereség lett, amely mindkét oldalon hatalmas emberveszteségeket okozott és Vietnam infrastruktúrájának teljes lerombolását hagyta maga után. 1973-ban tűzszünet a Párizsi egyezménnyel, majd 1975-ben az USA beismerve vereségét kivonult Vietnamból. 1975. április 30-án, Saigon felszabadításával végképp elhárult az akadálya Vietnam egyesülésének, amely 1976-ban Vietnami Szocialista Köztársaság néven be is következett.

Országaink kapcsolatai a háborús időszakban a magyar segítségnyújtásban voltak erőteljesebbek. A magyar titkos diplomácia közvetítő szerepet vállalt Vietnam és az USA között, más kérdés, hogy ez nem vezetett sikerre. Eközben gyógyszerrel, fegyverrel és élelmiszerrel támogattuk Vietnam függetlenségi harcait. 1950-től – kezdetben évente néhány fővel fogadtunk ösztöndíjasokat, majd ez a szám gyorsan emelkedett és összességében a hazánkban végzett vietnami szakemberek száma 1980-ra elérte a 3-4 ezer főt.

Diplomáciai kapcsolataink folyamatosak, intenzívek, látogatásokkal, magas szintű tárgyalásokkal, egyeztetésekkel folynak. A látogatások sorából csak kiragadva néhány legfelső szintű találkozót:

Budapestre látogatott Ho Chi Minh elnök 1957-ben, Pham Van Dong miniszterelnök 1973-ban, Vo Van Giap tábornok, a legendás hadvezér, aki legyőzte a franciákat és az amerikaiakat is, majd kiverte a kínai csapatokat is az 1979-es, hírhedt „büntető határháború” során Vietnamból, 1977-ben mint nemzetvédelmi miniszter, majd 1985-ben mint miniszterelnök-helyettes járt itt. 1997-ben Vo Van Kiet miniszterelnök, 2004-ben Tran Duc Luong államfő, 2009-ben Nguyen Tan Dung miniszterelnök, majd Truong Tan Sang államfő látogatott hazánkba. 2017-ben pedig Nguyen Thi Kim Ngan asszony a Nemzetgyűlés elnöke tett hivatalos látogatást nálunk.

Magyar legfelső szintű látogatások: Fock Jenő miniszterelnök 1972-ben, Puja Frigyes külügyminiszter 1976-ban és 1982-ben, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (államfő) 1984-ben, Göncz Árpád 1998-ban, Gyurcsány Ferenc 2005-ben, Sólyom László 2008-ban, Áder János 2014-ben, Orbán Viktor pedig 2017-ben járt Vietnamban.

Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi látogatása során „különleges kapcsolatoknak” minősítette az együttműködésünket, kiemelve az egészségügyet, a vízgazdálkodást, az infrastruktúrát és a mezőgazdaságot, mint legfontosabb területeket.

1973-ban, az amerikaiak elleni háborút lezáró tűzszüneti egyezmény létrehozott egy un. Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságot (NEFB), amelybe – más országok mellett – Magyarországot is meghívták. Így 1973.01.28. és 1975.05.09. között 636 magyar katona, diplomata, újságíró vett részt ebben a misszióban, három váltásban. Emlékeiket máig őrzik a még életben lévők és a mai vietnami vezetők is tisztelegnek e sikeres tevékenységük előtt. Ez a misszió nagyban növelte és megalapozta a mai magyar-vietnami kapcsolatokat.

Vietnam a háborúk okozta pusztítást követően az ország újjáépítésére koncentrált. Miután az USA és szövetségesei a háborút követően politikai és gazdasági embargó alatt tartották az országot, kapcsolatépítésre csak a keleti blokk országai jöhettek számításba. Így erősödtek a mi gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink is, amit számos egyezmény alapozott meg. Vietnam 1978-ban a KGST tagállamává vált, ami intenzívebbé és könnyebbé tette a kelet-európai országokkal folytatott kereskedelmét és a gazdasága építését.

1990-et követően az európai szocialista országokban lezajlott változások, a Szovjetunió széthullása, a KGST megszűnése váratlanul érintette a VSZK-t. A volt szocialista országok gyors fordulata, a NATO-hoz és az Európai Unóhoz csatlakozása sokkolóan hatott a vietnami vezetőkre. De az élet nem állt meg. A vietnami vezetés is észlelte már jó ideje, hogy a szovjet típusú gazdaságirányítás nem hozza meg a várt eredményeket, nyitni, változtatni kell. 1986-ban hirdette meg a Vietnami Kommunista Párt a „Doi Moi”, azaz a megújulás programját, ami tulajdonképpen a piacgazdaság irányába mutató reformok sorozatának megindítását jelentette. Megindult a nagy állami vállalatok átszervezése, privatizálása, a mezőgazdasági nagyüzemek átszervezése, megszüntetése. Lehetővé tették a magánvállalkozásokat, a külföldi befektetők számára is elfogadhatóvá tették a bankrendszert, stb. Ezzel együtt megindult a külpolitikai nyitás is. A megváltozott nemzetközi környezet egyre inkább elfogadhatónak, sőt támogatandónak ítélte a vietnami törekvéseket.

Vietnam Kínával 1991-ben, az USA-val 1995-ben normalizálta kapcsolatait, majd az ASEAN tagja lett. 1998-ban csatlakozott az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködéshez (APEC), 2006 óta pedig tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), ami azt is jelenti, hogy a világ elismerte a vietnami szabadpiaci gazdaságot és bankrendszert. Tehát megnyílt az út Vietnam előtt, hogy széleskörű kapcsolatépítéssel kezdjen egy új korszakot, a gazdasági-társadalmi felemelkedés korszakát. Mindezt egy sajátos belpolitikai berendezkedéssel, az egypártrendszerű, a Vietnami Kommunista Párt irányításával működő, teljesen szabadpiaci gazdaság létrehozásával. (Ehhez fogható példák: a szintén kommunista párt irányította kínai gazdaság és a teljesen más politikai beállítottságú Szingapúr)

Az elért eredmények magukért beszélnek:
A megújítási politika eltelt 32 éve alatt az ország gazdasága töretlenül, gyors ütemben fejlődött. 1986-1990 között az éves GDP növekedés átlaga 4,4% volt, ami 1991 és 2017 között már évi 7% fölött járt és az előrejelzések szerint ebben az évben eléri a 8%-ot. Mértékadó becslések szerint az elkövetkező két évben pedig magasabb lesz, mint 9%! Ez szédületes fejlődés, ami a világ összes országát figyelembe véve szinte egyedülálló teljesítmény. Különösen figyelemre méltó, hogy mindez az egész világot sújtó pénzügyi-gazdasági-kereskedelmi világválság közepette ment végbe, a lakosságszám folyamatos növekedése mellett, ami mára megközelíti a 100 millió főt! A világ egyik legszegényebb mezőgazdasági országából (1991-ben a GDP 188 USD/fő volt csupán), 2011-ben már „elérte az alacsony-közepes jövedelmű” kategóriát és 2017-ben az egy főre jutó jövedelem már elérte 2343 USD/főt! Ez közel 17 szeres növekedés 1991-hez képest. A szegénység csökkentése a legfontosabb célok egyike Vietnamban. Az 1993-as adatok szerint a szegénységi küszöb alatt élt a lakosság közel 60%-a, ami 2002-re 29%-ra, 2010-re 14%-ra csökkent. Céljaik szerint ez évben a 6%-os szegénységi küszöb alá kívánnak érni! Az 1980-as évek hiperinflációját (775 %/év) megfékezték, a ’90-es évek két számjegyű pénzromlását mára 1 és 3%-közötti értéken tudják tartani. Világbanki értékelés szerint Vietnam a szegénység csökkentése terén a világ legnagyobb eredményét felmutató ország lett.

Vietnam legfőbb céljai:
Munkahelyteremtés, társadalombiztosítási rendszer kialakítása, szociális háló megteremtése, az általános egészségügyi ellátás színvonalának emelése, hogy az minden állampolgár számára elérhető és hozzáférhető legyen. Jelentősen emelkedett és folyamatosan fejlődik az oktatás színvonala, a kulturális élet.

A világgazdasági folyamatokba is erőteljesen jelen van Vietnam. A világ legnagyobb exportőr országai között tarják számon a kávé (6,5 millió tonna/év), rizs (7 millió tonna/év) mindkettőben a világ 2. helyezettje, kaucsuk, kesudió, bors, tengeri halak.

Nagyon erős a tőkevonzó képessége, így minden tőkeexportőr szívesen fektet be Vietnamban. 2017-ben 250 millió USD közvetlen tőkebefektetés érkezett az országba és 612 ezer külföldi érdekeltségű vállalkozás működött. Az ország infrastruktúrája szédítő ütemben változik, javul. Gomba módra szaporodnak a szebbnél szebb, új lakóparkok, modern ipari parkok, autópályák, a városi közlekedés és a légiközlekedés is. Mára tíznél több nemzetközi járatokat is fogadni képes belföldi repülőtere van és a vietnami légitársaságot modern, új gépparkjával a világ legjobbjai között tartják számon. Turizmus fejlesztés terén is hatalmas fejlődés tapasztalható, ami az ország természeti adottságainak köszönhetően még hatalmas lehetőségeket kínál és ezzel munkalehetőséget, valamint óriási bevételi forrást is jelent az országnak.

Vietnam a világ 185 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, tagja minden számot tévő nemzetközi szervezetnek, mi több, az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó tagja volt 2008-2010 között. Megbecsült tagja a nemzetközi közösségnek, higgadt és józan értékeléseikre, javaslataikra mindenütt figyelemmel vannak. Ezzel együtt a nagy szomszéddal, Kínával nem konfliktusmentes a kapcsolata, hiszen – mint a legtöbb térségbeli országnak, így Vietnamnak is – tengeri felségterületi vitái vannak, amelyek többször lokális fegyveres összetűzésekbe is torkollottak már.

Országaink kapcsolataiban kiemelkedő jelentősége van a kötött segélyhitel-megállapodásoknak. Ennek keretében 2016-ban megújították a 2009-ben kötött megállapodást egy 500 ágyas onkológiai központ megépítésére és a hozzá kapcsolódó oktatóbázis kiépítésére vonatkozó egyezményeket, ami önmagában is 60 millió eurós beruházást jelent. Ezek a kötött segélyhitelek tulajdonképpen a magyar gazdaság fejlődését szolgálják, hiszen a keretösszeg 60-80%-ig haza beszállítók cégek jutnak lehetőséghez. Ezen túlmenően érvényes vízgazdálkodási, gyógyszeripari, egészségügyi, informatikai, nemzetbiztonsági és mezőgazdasági együttműködésünk van és az ehhez kapcsolódó projektek mintegy 440 millió eurós keretet jelentenek.

Kereskedelmi kapcsolataink az elmúlt évek során lendületesen fejlődnek és a korábbi stagnálás után mára számot tévő összegűre emelkedtek. A kétoldalú kereskedelmi forgalmunk 2017-re elérte a 354 millió USD-t, ami több, mint 33%-os növekedés 2016-hoz képest. A lehetőségeinkben még komoly potenciál van a tovább fejlődésre. A 2018-as előzetes adatok is lendületes további emelkedést mutatnak.

Nos tehát ilyen ország egyik legfőbb vezetője érkezik Nguyen Phu Trong VKP főtitkár személyében szeptember 9-én hazánkba, hogy a két ország kormányzó pártjai közötti együttműködésről és a tapasztalatok kicseréléséről tárgyaljon Orbán Viktorral. A VKP és a FIDESZ között a hivatalos kapcsolatfelvételre 2017-ben, a magyar miniszterelnöki látogatás idején került sor, amikor is Orbán Viktor a két ország kapcsolatait „különlegesnek” minősítette.

Budapest, 2018. augusztus 21.